A két versenyszezon közötti nagyjából fél év egy versenyző számára a leghosszabb hat hónap a világon. De ilyenkor sem telik tétlenül az idő, leszámítva persze az ünnepek körüli néhány hetet, az tényleg a pihenésről szól.
Az elmúlt szezon utáni időszakban és a következő előttiben – ha nem látványosan is -, de megy a munka. Kiértékeljük az előző idényt, levonjuk a tanulságokat, átnézzük, mi az, amit érdemes esetleg máshogyan csinálni, és mi az, amin viszont nem kell változtatni. Karácsony és szilveszter után jön a
szünet legnehezebb része: újrakezdeni a kemény alapozást és a diétát.
A rendszeres fizikai és sportpszichológiai felkészítés mellett természetesen a szimulátorozás sem maradhat el. Amilyen gyakran csak tudok, megyek egy kört a kedvenc pályáimon, de persze ez nem ugyanolyan, mintha tényleg a kocsiban ülnék effective gros nichon. Mindezek mellett persze figyeljük a helyezkedéseket, a híreket: ki kivel tárgyal, ki hova tart, átbeszéljük a lehetőségeket.
Izgalmas az egész, mint egy sakkjátszma: ha XY elmegy a Z csapattól, akkor ki jöhet a helyére, és ha WU jön a helyére, akkor mi lesz Q csapattal.
Na meg persze a szponzorkeresés, tárgyalás, egyeztetés. Amikor a Forma-1-es csapatok megkezdik az új autók bemutatását, az már biztató jele annak, hogy közeleg a versenyszezon startja minden szakágban és sorozatban.
Addig azért szerencsére nem maradunk teljesen benzingőz nélkül: év végén általában a ROC, január elején a Dakar, január végétől pedig a WRC health futamai segítenek múlatni az időt. De azért nekem mégiscsak a pályaversenyzés az igazi. Aminek kezdetéig sajnos még jó párat kell aludni.
